Üdv mindenkinek!

Én is azok közé tartozok akik "későn" kerültek kapcsolatba a capoeirával.

Nekem van 2 lányom, 5 és 3 évesek akik a TV-ben egy reggeli műsorban láttak egy capoeira bemutatót, és este mikor hazaértem azt láttam, hogy pörögnek forognak stb..
Egyből közölték, hogy ők márpedig szeretnék csinálni a capoeirát, úgyhogy megkaptam a feladatot feleségemtől, hogy Komárom közelében keressek egy iskolát.

Sikerült is elég hamar, mert Komárnoban van egy Vem Camará Capoeira csoport.
El is mentünk megnéztünk egy edzést, és már akkor beleszerettem, és azt mondtam magamban, hogy én ezt csinálni akarom.Persze egyből jött a szembesülés saját magammal, mert hát 34 évesen az irodai íróasztal mellől 25 kiló súlyfelesleggel , ráadásul úgy, hogy a mozgólépcsőn is fulladok, nem egyszerü mutatvány. :)
De szerencsére a lányaim akkor voltak csak hajlandóak beállni, ha én is beállok.
Ez jó indok volt arra, hogy miért kell nekem "kényszerből" beállni :)

Eljött az első edzés ideje és beálltam, már a bemelegítés fázisban vakartam a mennyezetet, de aztán teljesen belerázódtam és sajnáltam, hogy vége van.
Ma megyünk a már-már jubileuminak számító 5. edzésre, és már nagyon várjuk.

Van egyfajta szorongás az emberben amikor ilyen "idős" fejjel kezd el csinálni valamit, hogy mit fognak szólni hozzá a fiatalabbak, de higgyék el semmi ilyesmi nincs, sőt elismerő tekintetek vannak mikor sikerül egy-egy eltévedt mozdulat.
És nem mellékesen elmúlt a hátfájásom, és a súlyfeleslegtől is megszabadulófélben vagyok, jobb lett a közérzetem, és természetesen az IGEN KÉPES VAGYOK RÁ tudat is jó érzéssel tölt el.

Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Tessék kipróbálni és élvezni!

Ez úton szeretném megköszönni a Komárnoi Vem Camará Capoeira csoportnak a szívélyes fogadtatást és támogatást.

Tisztelettel,
Budai Róbert