Elég régóta hallgatom, ahogy a világ harcművészei a capoeirát becsmérlik, és nyugodtan elfogadom, mivel nekem a capoeira sokkal inkább a békéről szól, mint egymás fogainak kirugdosásáról. Nem járok kick box edzésekre és nem érdekel a muay thai, mert én nem akarok embereket bántani. A kérdés az, hogy tudnék-e? Nem akarom kipróbálni. Mindenesetre most előveszünk egy kis energiát és egy cikkecske erejéig kitérünk a capoeirára mint igazi csonttörő tudományra. Ha a régmúltba tekintünk, épp elég a Quilombusok védelmezésétől figyelni, hogy vajon mennyire lehet effektív a capoeira. nem lettem volna a portugálok helyében. Zumbi és csapatai keményen megszorongatták az ezerszer jobban felszerelt milíciákat. a felszabadítások utáni időkben a capoeira tudománya jellemezte a rablókat, a testőröket, a gyilkosokat, és szinte mindent, ami az erőszakhoz volt köthető arrafele, Brazíliában. Nem is csoda, hogy betiltották. Azt se volt egyszerű foganatosítani, de mindez már más történet.

Miután Bimba megkapta az engedélyt az akadémiára, a capoeira még mindig nem a mai, akrobatikus formájában élt. A capoeira lassan formálódott azzá, ami ma is. Sokaknak hobbi, sokaknak kultúra és kikapcsolódás, de sokaknak harcművészet is.

Áttérve napjainkra, szerintem a legdegradálóbb hozzáállást képviselők ezzel a videócskával példálóznak:

Nos, valóban, ez vicces, én is nagyot nevettem rajta. A mégviccesebb, hogy az emberek 99%-a azt hiszi, hogy ez valódi harc. Ideje elmondani, hogy ez egy jelenet a Never Back Down című filmből. egészen pontosan EZ a jelenet, csak valaki felvette a forgatást egy mobiltelefonnal.  Annyi a valóságalapja mint a Karatekölyöknek.

Persze a látványossága miatt sok filmben előfordul a capoeira, de az only the strong óta inkább mellékszerepet kap, mint például a tom yum goong című filmben, ahol egy muay thaios fiatalember rúgja le Lateef Crowdert, de úgy, hogy még az ájult teste is eltűnik a vizes templom padlójáról, a következő snittre, akkorát kap. ott legalább nincs beállítva a capoeira harcos félkegyelműnek.

ideje elvonatkoztatni a filmek világától és a rodától. A z ugra és a bugra csak egy része a capoeirának. Fordítsuk a figyelmünket a komolyabb, veszélyesebb irányokba... nézzünk csak meg egy brazil rodácskát a kevéssé fényes archívumból:

Hát... én nem állnék be közéjük mókuskodni. Nem arról van szó, hogy ilyennek kéne lennie  a capoeirának. Ha az én csoportomban így mennének a rodák már rég sakkszakkörre járnék. A lényeg, hogy vannak kemény fiúk a dologban. Ki akarna bevállalni egy jobb horgot egy topaziós sráctól például? :D

Térjünk be most már a hivatalosabb helyekre, mint ring, ketrec, meg egyéb helyek.

A capoeirának rengeteg saját versenye van, de ebből alig akad full kontaktos, harcos capoeira verseny. Azért belepillanthatunk egy példába:

Ezek a harcok már megmutatják a capoeira veszélyességét, de egy harcművész számára nyílvánvalóvá kell válljon, hogy ez még nem reprezentál semmit a capoeira harci értékéből más harcművészetek ellenében. Amikor capoeirista harcol capoeiristával, az nem fogja meg mutatni, mire is volna képes egy aikidot vagy judot ismerő ember ellen például. Az ilyen összecsapások helye a ketrec, vagy az MMA ring, ahhol mindenféle harcművészetek csapnak össze. Fontos megjegyezni, hogy az ezekben harcoló capoeiristák edzése egészen eltér a megszokottól, és legtöbben járatosak a jiu-jitsuban is. Lássuk hogy néz ki egy MMA harc, amit sikerei közé fogunk elkönyvelni:

Igen, Mestre Barrao meglehetősen jó harcosokat nevel a fight teamjébe. A srácoktól a legjobb anyag amit a jutúbon találhatunk, a legendás 20 másodperces capoeira KO:

Hát igen, persze nem lehet mindig nyerni, de ez egy szép győzelem a capoeirának. Lessünk meg akkor egy nagyon rövid videót egy vesztes harcról a vale tudo színpadán. Úgy tűnik, nem szabad ennyire capoeirásra venni a figurát:

Azt hiszem lassan túladagoljuk magunkat erőszakkal így a cikk vége fele közeledve, ezért nem teszek be több videót, pedig jópár MMA és ketrecharc felvétel van a jutúb fele az Axé capoeira fight teamtől például, de ez nekünk annyira már nem fontos. A lényeg, hogy a capoeira lehet harc, ha azt akarjuk, ha úgy edzünk, ha azért csináljuk. Egy része mindig is az erőszakról és  a harcról vog szólni, hiszen nem balettről, hanem évszázadokon át fejlődő csihipuhizmusról van szó.

Összességében senkit nem szeretnék arra ösztökélni, hogy emberbántó célzattal kezdjen capoeirát tanulni. A capoeira nem csak harc, de most már beláthatjuk, hogy nem csak tánc és zene. Arra tudok mindenkit ösztökélni, hogy próbáljon meg az egyensúlyra törekedni a capoeira különféle vonatkozásai között. Ha már fájnak az izmok, ragadjunk berimbaut, olvassunk capoeira történelmet! Ne hanyagoljuk a különféle stílusokat és mindenekelőtt foglalkozzunk azokkal, akikkel megosztjuk a capoeira élményét.

Mára ennyi a bunyóról... PaZ!!!